urantia.world » SZEMINÁRIUM sz. 9

SZEMINÁRIUM sz. 9

SZEMÉLYISÉGTANULMÁNY

HATALMAINK

és alkalmazásaik

Írta : Moussa Ndiaye

SZEMÉLYISÉGTANULMÁNY

Látjuk, hogy minden ember fel van szerelve egy Istentől kapott személyiséggel. Az emberi lények egyénisége szükségszerűen magában foglalja a személyiség létezését, amennyiben minden egyéniség autonóm, és egyben saját lényének irányítója is. Az emberi lényeknek elméjük (tudatosságuk) és személyiségük van, amely erőkkel rendelkezik.

A személyiség az, amin keresztül az emberek a valóságban léteznek ; Ő határozza meg az egyén döntéseit, irányítja viselkedését és értékeli tetteit. A test és az elme csak önkéntes cselekedetek alapján működik. Ezeket a cselekedeteket a személyiség szintjén tervezték. Ezért ez utóbbi teszi lehetővé a test és a gondolat közötti kapcsolatokat (adjugátumok). Ugyanígy, hogy tudatára ébredjen teremtményei valóságának, Isten mindenkiben elhelyezte a saját személyiségét (a teremtményét). Ez az az eszköz, amellyel Isten tudomást szerez az emberi lények életéről. Hasonlóképpen, az ember személyiségén és lelkiismeretén keresztül ismerheti meg Istent.

Az emberi személyiség 7 aspektusból vagy 7 erőből épül fel, ez adja az egyén erejét.

1. A megjelenés ereje

Az embereknek megvan a hatalmuk új, potenciális dolgokat megfogalmazni. Képes egy problémán gondolkodni, amíg a magyarázat vagy a megoldás meg nem jelenik. Ezek a dolgok nem a személyiségből származnak, de a személyiségnek megvan a Hatalmat arra, hogy az egyénből kiemelkedjenek. A felbukkanás a reflektív tevékenység eredménye, és ezt követően kreatív tevékenységhez vezethet.

2. A szabad akarat vagy választás ereje

Ez a választás a személyiséggel felruházott lények sajátos jele. Értelmet ad a szabadságnak, mert aki nem szabad, annak nincs választása. Ez a választás folyamatosan megjelenik a mindennapi életben. Az ember otthon maradhat, elmehet dolgozni, inkább egy munkát végezhet, mint egy másikat… De ahhoz, hogy átgondolt és releváns döntést hozzon, az embernek belátást kell gyakorolnia. És ez a belátás is megjelenik benne, mert ez is az ő elmélkedéseinek gyümölcse.

3. Az ítélet ereje

Az ítélőképesség lehetővé teszi az emberek számára, hogy felmérjék tetteik értékét a dolgok rendjéhez képest. Az ítélet valójában egyaránt vonatkozik a módszerre és az értelemre, a hogyanra és a miértre, a helyességre és az igazságosságra.

4. Döntési jogkör

Minden egyénnek megvan a hatalma arra, hogy döntést hozzon arról, hogy a saját hatáskörén belül végrehajt valamit. Így az emberek szabadon dönthetnek a választásról. A döntés lehetővé teszi az emberek számára, hogy mobilizálják az összes potenciális erőt, amely választásuk végrehajtásához szükséges.

A döntés összehangolja az egyén létét és a tapasztalatot. Amíg egy döntés nem szilárd az egyén akaratában, lénye nem orientált. A döntés a változás kulcsa, az evolúció titka, az önfejlesztés kulcsszava.

Hongrois

Anglais

Allemand

Texte de départ

5. Le pouvoir de l’expérience et ou de l’exécution

Avant d’engager un acte, l’humain en conçoit le projet dans son mental. Le projet est vécu par la conscience avant d’être engagé dans les faits. Le pouvoir de l’expérience est le fait d’assumer réellement la réalisation du changement impliqué dans la décision. L’être humain s’appuie sur sa fermeté, sa constance, sa loyauté, son courage et son effort jusqu’à ce qu’il obtienne le résultat visé.

Ce pouvoir permet ainsi à l’humain de mettre en œuvre tous les moyens nécessaires pour atteindre le but visé en s’appuyant sur son courage, sa ténacité, sa fermeté et d’assumer complètement tout ce qui va découler de ses choix et décisions.

6. Le pouvoir d’évaluation

Ce pouvoir permet à l’humain d’évaluer son expérience dans le but d’aller éventuellement plus loin, de poursuivre plus avant ou non. C’est ainsi que l’humain peut à tout moment évaluer son parcours de vie et s’interroger sur son sens : qu’a-t-il fait de sa vie, qu’est-ce que sa vie lui a apporté ? C’est lors de ces questionnements que l’humain est amené à s’interroger sur la vie après la mort. L’être humain évalue sa vie une fois qu’il a vécu tous les stades de développement de son être. Il évalue sa vie sur le plan horizontal et se rend compte qu’il y a une dimension verticale : le rapport à la transcendance. Il prend conscience que sa vie ne peut se terminer avec sa mort.

7. Le pouvoir de coopération, d’amour

Chaque individu est capable d’établir avec une autre personnalité un rapport consensuel de collaboration ou de coopération. Dans la fraternité, par exemple, il s’agit de la mise en commun ou en corrélation d’aspects spécifiques de deux ou plusieurs personnalités dans le but d’un engagement mutuel, d’élargissement des pensées ou d’amplification des pouvoirs des différentes personnalités réunies. C’est en fait la base de la coexistence des êtres et de leur unité. C’est aussi l’amour au service d’autrui ; c’est se mettre au service d’autrui.

La personnalité que Dieu donne à tout humain est destinée à être éternelle, mais il faut que l’humain le veuille et le demande ! La personnalité est dotée des pouvoirs adaptés au cadre de vie dans lequel l’humain vit. Les pouvoirs de la personnalité ne sont pas statiques, ils évoluent en fonction des besoins pour la survie de l’humain.

La possession d’une personnalité identifie l’humain en tant qu’être spirituel : l’unité de la conscience autonome de la personnalité est un don du monde supra-matériel. Le fait même qu’un mortel puisse nier l’existence de réalités supra-matérielles démontre que la synthèse spirituelle et la conscience cosmique sont présentes dans sa pensée et y sont à l’œuvre.

L’humain est responsable des dons qui lui sont faits ; il est responsable de l’utilisation qu’il en fait.

Plus on demande à comprendre nos pouvoirs, plus ils nous deviennent évidents et plus on les utilise de façon consciente. Dès lors, nos actes ont une nouvelle signification et nous prenons pleinement conscience de la valeur de la vie. Plus on est conscient de nos pouvoirs, plus on agit de façon consciente et volontaire, plus on manifeste Dieu.

5. Le pouvoir de l’expérience et ou de l’exécution

6. Le pouvoir d’évaluation

7. Le pouvoir de coopération, d’amour

L’humain est responsable des dons qui lui sont faits ; il est responsable de l’utilisation qu’il en fait.

3,144 / 5,000

Résultats de la traduction

Résultat de la traduction

5. A tapasztalat és/vagy a végrehajtás ereje

Mielőtt elkövetne egy cselekedetet, az emberek gondolatban megtervezik a projektet. A projektet tudatosan tapasztaljuk, mielőtt a tények mellett elköteleznénk magunkat. A tapasztalat ereje a döntésben rejlő változás megvalósulásának valódi feltételezése. Az emberi lények szilárdságukra, állandóságukra, hűségükre, bátorságukra és erőfeszítéseikre támaszkodnak, amíg el nem érik a kívánt eredményt.

Ez az erő tehát lehetővé teszi az emberek számára, hogy a bátorságukra, szívósságukra, szilárdságukra támaszkodva minden szükséges eszközt megvalósítsanak a kívánt cél eléréséhez, és teljes mértékben vállaljanak mindent, ami döntéseikből és döntéseikből adódik.

6. Az értékelés ereje

Ez az erő lehetővé teszi az emberek számára, hogy értékeljék tapasztalataikat azzal a céllal, hogy továbbmenjenek, továbbmenjenek-e vagy sem. Így az emberek bármikor értékelhetik életútjukat, és megkérdőjelezik értelmüket : mit csináltak az életükkel, mit hozott nekik az életük ? E kérdések során az emberek elgondolkodnak a halál utáni életen. Az emberi lények akkor értékelik az életüket, ha megtapasztalták lényük fejlődésének minden szakaszát. Vízszintes síkon értékeli életét, és rájön, hogy van egy vertikális dimenzió : a transzcendenciához való viszony. Rájön, hogy élete nem érhet véget a halálával.

7. Az együttműködés, a szeretet ereje

Minden egyén képes konszenzusos együttműködési vagy együttműködési kapcsolatot kialakítani egy másik személyiséggel. A testvériségben például ez két vagy több személyiség specifikus aspektusainak egyesítése vagy korrelációja a kölcsönös elkötelezettség, a gondolatok kiszélesítése vagy az egyesült különböző személyiségek erejének felerősítése céljából. Valójában ez az alapja a lények együttélésének és egységüknek. Ez is szeretet mások szolgálatában ; Ez önmagát mások szolgálatába állítja.

Az a személyiség, amelyet Isten minden embernek ad, örökkévalónak van szánva, de az embereknek akarniuk kell, és kérniük kell ! A személyiség olyan erőkkel rendelkezik, amelyek alkalmazkodnak ahhoz a környezethez, amelyben az ember él. A személyiségi erők nem statikusak, az emberi túlélés szükségletei szerint alakulnak.

A személyiség birtoklása az embert szellemi lényként azonosítja : a személyiség autonóm tudatának egysége az anyagfeletti világ ajándéka. Maga a tény, hogy a halandó tagadhatja az anyag feletti valóságok létezését, azt mutatja, hogy a spirituális szintézis és a kozmikus tudat jelen van a gondolataiban, és ott működik.

Az emberek felelősek a nekik adott ajándékokért ; Ő felelős annak használatáért.

Minél inkább kérjük, hogy megértsük erőinket, annál nyilvánvalóbbá válnak számunkra, és annál inkább használjuk őket tudatosan. Innentől kezdve tetteink új értelmet kapnak, és teljesen tudatában leszünk az élet értékének. Minél jobban tudatában vagyunk hatalmainknak, minél inkább tudatosan és önként cselekszünk, annál inkább kinyilvánítjuk Istent.