urantia.world » SZEMINÁRIUM sz. 13

SZEMINÁRIUM sz. 13

110.6.1

A HÉT PSZICHIKAI KÖR

URANTIA

110:6.1 (1209.1) A személyiség-megvalósítás teljességét valamely anyagi világon a halandói kiteljesedés lehetősége hét lelki körének teljesítése jelenti. A hetedik kör elérése az igazi emberi személyiség működésének kezdetét jelzi. Az első kör teljesítése a halandó lény viszonylagos érettségére utal. A mindenségrendi növekedés hét körének átlépése ugyan nem egyenértékű az Igazítóval való eggyé kapcsolódással, e körök elérése mégis az Igazítóval való eggyé kapcsolódást megelőző lépések sikeres megtételét jelzi.

110:6.2 (1209.2) Az Igazító egyenrangú társatok a hét kör elérésében – a viszonylagos halandói érettség teljesítésében. Az Igazító veletek együtt emelkedik a hetedik körtől az elsőig, de a felsőségi és önállósági elismertséget a halandói elmével való tevékeny együttműködéstől meglehetősen független fejlődéssel nyeri el.

110:6.3 (1209.3) A lelki körök nem kizárólagosan értelmiek, és nem is teljesen morontia jellegűek; a személyiség-szinttel, az elme-kiteljesedéssel, a lélek-gyarapodással és az Igazítóhoz való hangolódással hozhatók összefüggésbe. E szintek sikeres elérése a teljes személyiség összarányos működését igényli, nemcsak annak egyes szakaszaiét. A részek növekedése nem egyenlő az egész igazi megérésével; a részek valójában a teljes sajátlényeg – az egész önnön való – anyagi, értelmi és szellemi kiteljesedésével arányosan gyarapodnak.

110:6.4 (1209.4) Amikor az értelmi természet fejlődése megelőzi a szellemiét, akkor az megnehezíti és veszélyessé is teszi a Gondolatigazítóval való összeköttetést. Hasonlóképpen, a szellemi túlfejlettség az emberben lakozó isteni entitás szellem-vezetésének megszállott, torz értelmezéséhez vezet. A szellemi felfogóképesség hiánya nagyon megnehezíti a magasabb rendű felsőtudatban lakozó szellemi igazságoknak az ilyen anyagi értelem számára való közvetítését. Az egészséges szokásokkal, kiegyensúlyozott idegi energiákkal és egyensúlyban lévő vegyi működéssel rendelkező testben tevékenykedő, tökéletesen kiegyensúlyozott elme – amikor is a fizikai, az elmebéli és a szellemi erők hármas fejlődési összhangot alkotnak – az, amely a legtöbb mennyiségű világosságot és igazságot képes befogadni az ilyen lény valódi jólétének legkisebb mértékű veszélyeztetése vagy kockázatnak való kitettsége mellett. Ilyen kiegyensúlyozott növekedéssel éri el az ember a bolygólétbeli fejlődés egyre magasabb köreit egymás után, a hetediktől az elsőig.

110:6.21 (1211.6) A hét kör azt a halandói tapasztalást öleli fel, mely személyiségi tapasztalásként értelmezve a legmagasabb, még tisztán állati szinttől felfelé, a legalacsonyabb, már tényleges kapcsolati morontia öntudat szintjéig terjed. Az első mindenségrendi kör sikeres teljesítése az elő-morontia halandói érettség elérését jelzi, továbbá mutatja az elmeszellem-segédek közös segédkezésének mint az emberi személyiségbeli elmeműködés kizárólagos befolyásolásának a végét is. Az első körön túl az elme egyre nagyobb mértékben hasonul a morontia létszakaszú evolúciós értelemhez, a mindenségrendi elmének és a helyi világegyetembeli Alkotó Szellem felsőbb-segéd jellegű felruházottságának együttes működéséhez.

110:6.22 (1212.1) Az egyéni Igazítók létpályájának nagy napjai: először azok, amikor emberi társuk áttöri a harmadik lelki kört és így biztosítja a Nevelő önálló tevékenységét és szélesebb körű működését (feltéve, hogy az Igazító addig még nem volt öntevékeny); majd pedig azok, amikor emberi társuk eléri az első lelki kört, s ezáltal képessé válnak az egymás közti érintkezésre, legalábbis bizonyos mértékig; végül pedig azok, amikor véglegesen, örökké tartóan eggyé kapcsolódnak.

110:6.5 (1209.5) Az Igazítók mindig a közeletekben, nálatok vannak, de ritkán képesek hozzátok közvetlenül szólni úgy, mint egy másik lény. Értelmi döntéseitek, erkölcsi választásaitok és szellemi fejlődésetek körről körre javítja az Igazító elmétekben való működésének képességét; körről körre így emelkedtek az alacsonyabb rendű Igazító-társulási és elme-ráhangolódási szakaszoktól egyre feljebb, és így az Igazító egyre hatékonyabban lesz képes arra, hogy az ezen Isten-kereső elme-lélek fejlődő tudatába egyre élénkebben és egyre meggyőzőbben ültesse be a beteljesülésről általa alkotott képi megjelenítéseket.

110:6.6 (1210.1) Minden döntésetek vagy akadályozza, vagy könnyíti az Igazító működését; hasonlóképpen ugyanezek a döntések határozzák meg előrehaladásotokat az emberi fejlődés köreiben. Való igaz, hogy a döntés kivételes, válsághelyzeti jellege alapvető kapcsolatban van annak kör-teljesítő hatásával; ugyanakkor a nagyszámú döntés, a gyakori ismétlések, az állhatatos ismétlések, úgyszintén alapvető fontosságúak az ilyen válaszok szokásformáló bizonyossággá válásához.

110:6.7 (1210.2) Nehéz pontosan meghatározni az emberi fejlődés hét szintjét, ugyanis ezek a szintek személyesek; egyénenként különbözőek, és nyilvánvalóan az egyes emberi lények növekedési képessége határozza meg azokat. E mindenségrendi evolúciós szintek teljesítése háromféleképpen jellemezhető:

110:6.8 (1210.3) 1. Az Igazítóhoz hangolódás. A szellemiesülő elme a kör elérésével arányosan közelít az Igazító-jelenléthez.

110:6.9 (1210.4) 2. A lélek kifejlődése. A morontia lélek megjelenése jelzi a kör teljesítésének mértékét és mélységét.

110:6.10 (1210.5) 3. A személyiség valósága. A sajátlényeg-valóság mértékét közvetlenül meghatározza a kör teljesítése. A személyek valóságosabbá válnak, amint a halandói lét hetedik köréből az elsőbe emelkednek.

10:6.11 (1210.6) A körök teljesítésével az anyagi evolúció gyermeke a halhatatlanság lehetőségével rendelkező, érett emberi lénnyé növekszik. A hetedik kör kialakulatlan természetének árnyas valóságát felváltja a helyi világegyetemi létpolgár születőben lévő morontia természetének tisztább képe.

110:6.12 (1210.7) Noha lehetetlen pontosan meghatározni az emberi növekedés hét szintjét vagy lelki körét, azonban megengedhető az ezen érettség-elérési szakaszok alsó és felső határának érzékeltetése:

110:6.13 (1210.8) A hetedik kör. Az emberi lény akkor lép ebbe a körbe, amikor kifejleszti a személyes választásának, az egyéni döntésének, az erkölcsi felelősségének erőit és a szellemi egyéniség kialakításának képességét. Ez jelzi a hét elmeszellem-segédnek a bölcsesség szelleme irányítása alatti egyesített működését, a halandó teremtménynek a Szent Szellem befolyása alá kerülését, és az Urantián az Igazság Szellemének első működését, a Gondolatigazítónak a halandói elmébe való befogadásával együtt. A hetedik körbe lépéssel a halandó teremtmény a helyi világegyetem valóban lehetséges létpolgárává lesz.

110:6.14 (1210.9) A harmadik kör. Az Igazító munkája sokkal hatékonyabbá válik, miután a felemelkedő emberi lény eléri a harmadik kört és személyes szeráfi beteljesülés-őrangyalt kap. Bár az Igazító és a szeráfi oltalmazó erőfeszítéseiben láthatóan nincs közvetlen összhang, mégis észlelhető egyfajta félreérthetetlen előrelépés a mindenségrendi gyarapodás és a szellemi fejlődés minden szakaszában a személyes szeráfi kísérő kijelölését követően. Amint a halandó elérte a harmadik kört, az Igazító hozzáfog az emberi elme morontia lényegűvé alakításához a halandói élet hátralévő részében annak érdekében, hogy a teremtmény teljesítse a még hátralévő köröket, és elérje az isteni-emberi társulás végső szakaszát még mielőtt a halál ezt a különleges társulást szétbontja.

110:6.15 (1210.10) Az első kör. Az Igazító rendszerint nem képes közvetlenül, egyből szóba elegyedni veletek addig, amíg el nem éritek a fokozatos halandói fejlődés első és végső körét. Ez a szint jelképezi az elme-Igazító viszonynak a lehetséges legmagasabb rendű megvalósítását az emberi tapasztalásban a kifejlődő morontia léleknek az anyagi test öltözékétől való megszabadulását megelőzően. Az elmét, az érzelmeket és a mindenségrendi látásmódot illetően az első lelki kör elérésével kerül az anyagi elme és a szellem Igazító a lehető legközelebb egymáshoz az emberi tapasztalásban.

110:6.16 (1211.1) A halandói fejlődés lelki köreit talán helyesebb volna mindenségrendi szinteknek nevezni – ez tehát azoknak a tényleges jelentéstartalmaknak a megragadása és azoknak az értékeknek a felismerése, amelyek az evolúciós lélek és a megjelenő Legfelsőbb Lény első kapcsolatának morontia tudatosulásához való közeledést jelentik. Éppen ez a viszony az, amely mindörökre lehetetlenné teszi a mindenségrendi körök jelentésének teljes elmagyarázását az anyagi elme számára. E körök elérési lépései csak viszonylagosan hozhatók kapcsolatba az Isten-tudattal. Egy hetedik vagy hatodik kört elért lény éppen olyan igazán Istent ismerő – a fiúi elismertségnek tudatában lévő – lehet, mint egy második vagy első körbe lépett, de az ilyen alacsonyabb rendű körben lévő lények sokkal kevésbé vannak tudatában a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonynak, a világegyetemi létpolgárságnak. E mindenségrendi körök elérése a lakóvilágokon válik a felemelkedő lények tapasztalásainak részévé, ha a természetes halál előtt nem tudták azokat teljesíteni.

110:6.17 (1211.2) A hitből eredő késztetés a maga teljességében teszi megtapasztalhatóvá az embernek az Istenhez fűződő fiúi viszonyát, de a tett, a döntések kivitelezése alapvető fontossággal bír a Legfelsőbb Lény mindenségrendi ténylegességével kialakuló rokonság megerősödő tudatosulásában. A hit ténylegesekké alakítja a lehetségeseket a szellemi világban, azonban a Legfelsőbb véges birodalmaiban a lehetségesek kizárólag a választás megtapasztalása révén, illetőleg azon keresztül válnak ténylegesekké. Viszont az Isten akarata megcselekedésének választása a szellemi hitet az anyagi döntésekkel kapcsolja össze a személyiség-cselekedetben, és így ez isteni és szellemi támasztékul szolgál az Isten iránti vágy emberi és anyagi emelőjének hatékonyabb működtetéséhez. Az anyagi és a szellemi erők ilyen bölcs összehangolása nagyban elősegíti mind a Legfelsőbbre való mindenségrendi ráébredést, mind a paradicsomi Istenségek morontia szintű megértését.

110:6.18 (1211.3) A mindenségrendi körök teljesítése a morontia lélek mennyiségi gyarapodásával, a felsőbb jelentéstartalmak megértésével függ össze. E halhatatlan lélek minőségi helyzete viszont teljes mértékben annak az élő hitnek a megragadásától függ, mely azon a Paradicsom-elérés lehetőségét magában rejtő tény-értéken alapul, hogy az ember az örökkévaló Isten fia. Ezért a hetedik kört teljesített halandó éppen úgy a mindenségrendi növekedés mennyiségi fokozása érdekében jut el a lakóvilágokra, mint a második vagy akár az első kört teljesítettek.

110:6.19 (1211.4) Csak közvetett kapcsolat van a mindenségrendi kör elérése és a tényleges szellemi vallásos tapasztalás között; az ilyen teljesítések egymás fordítottjai és ezért jótékony hatással vannak egymásra. A tisztán szellemi fejlődésnek adott esetben kevés köze lehet a bolygón megteremtett anyagi jóléthez, de az egyes körök elérése mindig növeli az emberi sikerek és a halandói érvényesülés lehetőségét.

110:6.20 (1211.5) A hetediktől a harmadik körig egyre jobban és egységesebben érvényesül a hét elmeszellem-segéd hatása annak a feladatnak a végrehajtásában, hogy megszabadítsák a halandói elmét az anyagi-létbeli rendszerek valóságaitól való függéstől, mely feladat előkészítő jellegű a morontia szintek megtapasztalásába való egyre teljesebb bevezetéshez. A harmadik körtől kezdve a segédek hatása fokozatosan mérséklődik.

Autonóm beállítók az emberrel kapcsolatban a 7 pszichikai kör szerint. Az Igazító és a tudatosság nem ugyanaz, mint a reakciótudat. Az igazságosság fogalma – figyelem a tudatos és az Igazító között. Közöttünk a tiszteletre van szükség. Lehet, hogy a lelkiismeret őszinte és igazságos, de az Igazítóhoz képest nem létezik az isteni igazságosság követelménye miatt. Ami helyes, az az Igazítóval való együttműködés. Az álmoknak az átadás eszközének kell lenniük – lásd a válaszokat: Az álmok felfogása a megértésben és az Igazítójával való helyes kapcsolatban.

Az a férfi, aki egész éjjel beszélt, kifejezve a mi „kinyilatkoztatásunkat”, meggondolatlan volt, nem érdekelte, amit mond, és nem volt kapcsolata az Igazítójával!

A félelem (a gyermekben az anyja és az istentudat iránti szeretet alakul ki) ösztönös – lényünk mélyére süllyed, de az ember túlságosan fél ahhoz, hogy belemenjen az emlékezetébe. Az emberi természetben minden a valóság forrásánál oldódik meg. Túlságosan a felületesre koncentrálunk. Voltak elképzelések a kvantumugrásról. Hogyan történnek átalakulások és transzcendenciák az emberben? Hogyan történik ez a szexuális energiák, amelyek 12/14 éves korban megragadnak? Hogyan megy ez a mutációs mechanizmus ezekkel az energiákkal? ez egy meglepően mennyiségi intellektuális tevékenység. Csak láthatjuk.

A 7 pszichés kör – a gyermek növekedési képessége. A gyermek részt vesz a fejlődésében. Az igazgató a gyermeket választotta, hogy elkészítse neki a terveket; lényként van bejegyezve Divingtonban. Minden adott a gyermek fejlődéséhez. Isten akarata egy új lényt teremteni! Isten abszolútsága és intuitív volta szükséges ahhoz, hogy megújuljunk egy új Lényben, és ez lehetővé teszi önmagunk megújulását is.

Tovább és tovább haladó pszichés kör fogalma. Az emberi növekedés a miénk; de vannak lények, akik nem nőnek. A növekedés hozzánk tartozik, mert Isten MINDENT meg akar osztani velünk a maximális megértés erejéig. Találjuk meg természetes képességeinket, az önzés saját magunkat károsítja. Az emberiség egyetemessé tétele – a szülői funkciónak újjászületnie kell bennünk. Merjétek átadni Istennek, ami Istené. Saját nagyságunk realitásai, hogy a végtelenség pecsétjével érkezzünk meg a végső körhöz. A családoknak vissza kell térniük hatékony funkciójukhoz. Amit az ember elkezdett, azt Isten befejezi. A 7-es szám egy kozmikus modalitás, a Szentháromság 7 funkcióra módosult.

4,006 / 5,000

Résultats de la traduction

Résultat de la traduction

A valóság világosabbá válik. A gyermek Istentől és Istenért jön. Az a vágya, hogy az ember a növekedés által feléje emelkedjen. Fedezze fel saját növekedését, és ne elégedjen meg az anyaggal. Az ember azért létezik, mert Isten akarta; de az embernek meg kellett adnia neki az akaratot. Kialakul a 7 kör, és ráhangolódunk az Igazítóra, bízunk a rendszerben és minden működik. Dolgozzunk a köreinken, de soha ne hagyjuk félre az Igazítónkat.

Jézus tudatába való átmenete rejtély! Hagyd, hogy megtörténjen! A szervezés és az egyesülés társadalmat, lélekszociológiát építhet.

Ahhoz, hogy együtt dolgozhass, legyél ketten vagy 3-an a csoportodban azzal a céllal, hogy együtt tanuljanak és tapasztaljanak. Ha van Jóság – van Szeretet… ha van szeretet… van irgalom… testvériség! Koncentráljunk egy célra.

Az isteni kör továbbra is működik. Ha van valamije, és nem papagáj, mindenki kiműveli magában az alkalmazkodóját, a maga tekintélyéből beszél. A lelkem nem a könyvben van, hanem bennem!

Potenciális – az Igazító és én bennem. A paradicsomi hármasság bennem a szabad akaratom középpontjában áll.

Az Igazítóval való egyesülésbe való integrálódáskor, a helyzettől függően, az Igazító dönt a hozzáállásomról. Minden helyzetben ösztönből – nem tudatosan az Igazítóval – utólag rájövünk, hogy ő tette! Igazítónk arat nekünk, és végigjár velünk minden kört. Ha tiltakozom, tovább tart. Újra kell fókuszálnunk egy visszatekintéssel. Gyűjtsük össze mások céljait – integráljuk – akadályozzuk vissza – ellenőrizzük a forrásokat. Ez egy olyan reflexió, amelyre a válasz nem mindig azonnali.

2. bekezdés: Teljesen mester, hogy a visszatekintésen nem változtatok, ez egy plusz segítség. Másképp takarítunk be, automatikusan kell. Én vezetem a világot, és nem az, aki engem… szem elől tévesztjük magunkat.

3. bekezdés: Óvakodj a túl sok intellektualizmustól – az is korlátozott! Túl szektássá válunk – a filozófusok szektái – stb., civilizációnk megoszt bennünket.

4. bekezdés: A belső feszültségek egy bizonyos túlélés krízisei. A természet nem gondoskodik az erőszakról. A krízisek emberibbek, a természetes módszerekkel szembeszállunk. Nem élünk az Igazító nélkül!

Szeráfi Őrző: Koordináció az igazítóval és más isteni valóságokkal – Őrangyalok, hogy nagyobb befolyást gyakorolhassanak a kutatásra. Befolyásolás a személyiség befolyásolása nélkül. Tevékenységünk jobban teljesítheti a feladatot. Az őrangyalok engedelmeskednek vezetőjüknek anélkül, hogy alávetnék magukat akaratunknak, azért vannak, hogy segítsenek fejlődni. Nem tehetnek többet, mint a mi Igazítónk. Nem lépnek kapcsolatba akaratunkkal.

1. kör: = A vele való egyesülés igénye = folyamatos imádat és szolgálat. Létezik egy tisztánlátó nyelv – amelyet az Igazító strukturált, ez nem egy általunk ismert nyelv, hanem transzcendens kapcsolatként fogjuk megtanulni.

Ő dönt az egyesülésről. Senki sem tud kapcsolatot teremteni a földön – nyomtalanul meghalnak.

Lelkünk hisz ezekben a kozmikus körökben. Isten Legfelsőbb Fia – A Legfelsőbb Isten megsegít bennünket. Az idő-tér Isten megnyilvánulása az egész rendszerünkben – az energia és az erkölcsi struktúra. Az embernek megvannak az eszközei, hogy megkapja, ha kér, és ez a beültetéshez való ragaszkodás szociológiai reakciója. Fedezze fel saját fejlesztési igényeit – végezzen elemzést + integráljon. Szóval őszintén, mire van szükségem?

Az adjuvánsok csökkennek: csökken a jelentősége – anyagleválás

7. kör: A 7 kör után – az Igazítóvá válás, az ember és az Igazító célja, egyik rész sem uralja a másikat; a partnerség fogalma. Az Igazítójával való összeolvadás magasztos érzés (Mi csak egy asszociatív életet ismertünk vele) <talán újraolvassuk Platónt> Ez a fúzió túlmutat

1,284 / 5,000

Résultats de la traduction

Résultat de la traduction

emberi megértések. Lényünk teljes megvalósítása a partnerség érzésében. Bármikor, amikor akarom, és megkérem, hogy tegye meg.

Mindig dolgoznunk kell az Igazítóval való kapcsolaton. A benyomásunknak változnia kell. Nem lesz lelki megosztottságunk. Ez képességeink fejlesztése, és az ő segítségét kérjük. Az eredmény biztosan megjön, de légy türelmes. A kommunikációs nehézség a mi oldalunkon van, ez a jó szándékunk. A magányban az ember Jézust vagy Istent hívja; az ember „gondolkodó” nádszál.

Ő a legszerényebb teremtmény, és benne van a teremtés legnagyobb része. Napi 1 óra fegyelem 1 héten keresztül, hogy lássuk változásunkat és átalakulásunkat. Beszélgessen az Igazítóval a fejlődés érdekében.

Az ember és származása = Isten fia – a Legfelsőbb Fia!

Mindegyik vallás azt mondja: Isten bennünk / szociológiailag az emberbe mélyen beágyazódott reakció, még régebbi civilizációkban is. A tények, amelyekkel találkozunk és amelyeket tanulmányozunk. Tények – információkat kapunk és ellentétekkel dolgozunk rajta a tudás linkjéből. Az emberi gondolkodás története, Isten tette az embert olyan logikában, mechanizmusban, amelyen keresztül Isten megnyilvánul.

110:7.1 (1212.2) A hét mindenségrendi kör teljesítése nem egyenértékű az Igazítóval való eggyé kapcsolódással. Sok olyan halandó él az Urantián, aki már elérte a maga köreit; de az eggyé kapcsolódás még nagyobb és fenségesebb szellemi eredményektől függ, mégpedig a halandói akaratnak a Gondolatigazítóban lakozó Isten-akarathoz való végleges és tökéletes ráhangolásától.

110:7.2 (1212.3) Amikor az emberi lény már teljesítette a mindenségrendi fejlődés köreit, és amikor már a halandói akarat végleges választása azt is lehetővé teszi az Igazítónak, hogy befejezze az emberi azonosságnak a morontiai lélekkel való társítását az evolúciós, fizikai életben, akkor a léleknek és az Igazítónak ez a kiteljesedett kapcsolatrendszere mindentől függetlenül eljut a lakóvilágokra, és az Uverszán kiadják az utasítást, mely biztosítja az Igazító és a morontiai lélek azonnali eggyé kapcsolódását. A húsvér testbeli élet során bekövetkező eggyé kapcsolódás az anyagi testet nyomban elemészti; azok az emberi lények, akik esetleg ilyen látványban részesülnek, az átvitt halandó „tüzes szekéren” való eltűnését figyelhetik meg.

110:7.3 (1212.4) Azok az Igazítók, akik átvitték emberi társukat az Urantiáról, többnyire igen tapasztaltak voltak és a feljegyzések szerint más szférákon megelőzőleg már számos halandónál szolgáltak. Emlékezzetek, hogy az Igazítók értékes tapasztalatokat szereznek a kölcsön-szolgálati bolygókon való ottlétük során; ebből nem következik, hogy az Igazítók a komolyabb munkához csak azokban a halandókban szerezhetnek tapasztalatokat, amelyeknek nem sikerül a továbbélés.

110:7.4 (1212.5) A halandóval való eggyé kapcsolódást követően az Igazítók osztoznak sorsotokban és tapasztalásotokban; ők már ti vagytok. Miután a halhatatlan morontia lélek és a vele társult Igazító eggyé kapcsolódott, az egyikük minden tapasztalata és minden értéke ténylegesen a másiké is lesz, és így a kettő már valóságosan is egyetlen entitás. Bizonyos értelemben ez az új lény az örökkévaló múltból való csakúgy, ahogy az örök jövőre rendeltetett. Minden, ami egykor emberi volt a továbbélő lélekben, és minden, ami tapasztalatilag isteni az Igazítóban, az most már az új, örökké egyre feljebb emelkedő világegyetemi személyiségnek a birtokába kerül ténylegesen. De az Igazító minden egyes világegyetemi szinten csakis az adott szinten valódi jelentéssel bíró és értéket hordozó sajátosságokkal ruházhatja fel az új teremtményt. Az isteni Nevelővel való abszolút egység, az Igazító felruházottságának teljes kimerítése kizárólag az örökkévalóságban érhető el, az Egyetemes Atyának, a szellemek Atyjának, ezen isteni ajándékok örök forrásának végső elérését követően.

110:7.5 (1212.6) Amikor a kifejlődő lélek és az isteni Igazító végül, örökre eggyé kapcsolódott, mindketten elnyerik a másik minden megtapasztalható jegyét. Ez az összehangolódott személyiség mindazokat a továbbélési tapasztalásból származó emlékeket birtokolja, amelyekkel egykor a halandói elme-előd rendelkezett, majd pedig a morontia lélekben megvoltak, és ezen felül ez a várhatóan végleges rendű lény mindazokkal a tapasztalásban gyökerező emlékekkel is rendelkezik, melyeket az Igazító a halandókban eltöltött összes idő alatt összegyűjtött. Az Igazítónak azonban a jövő örökkévalóságára van szüksége ahhoz, hogy az adott személyiség-társulást mindazokkal a jelentéstartalmakkal és értékekkel felruházza, melyeket az isteni Nevelő a múlt örökkévalósága óta hordoz magában.

110:7.6 (1213.1) De az urantiaiak nagytöbbségénél az Igazítónak türelmesen ki kell várnia a megszabadító halál eljövetelét; meg kell várnia, míg a születőben lévő lélek felszabadul a ti anyagi létformátokra jellemző energia-minták és vegyi-hatóerők majdnem teljes uralma alól. Az Igazítótokkal való kapcsolat kiépítésében a legnagyobb nehézséget éppen ez az anyagi természet jelenti. Igen kevés halandó minősül valódi gondolkodónak; elméteket szellemileg nem fejlesztitek és nem fegyelmezitek úgy, hogy eljuthassatok az isteni Igazítóval való hasznos kapcsolat kialakításáig. Az emberi fül szinte egyáltalán nem nyitott azokra a szellemi kérelmekre, melyeket az Igazító továbbít nektek az irgalmasságok Atyjától jövő világegyetemi szeretet-adások különféle üzeneteiből. Az Igazító majdnem lehetetlennek találja, hogy ezeket a lendületet adó szellem-iránymutatásokat egy olyan állati elmébe továbbítsa, amelyet olyannyira a befolyásuk alatt tartanak a fizikai természetetekben gyökerező vegyi és villamos erők.

110:7.7 (1213.2) Az Igazítók örömmel létesítenek kapcsolatot a halandói elmével; de türelmesnek kell lenniük a csöndes ottlétük hosszú évei alatt, amikor is még képtelenek áttörni az állati ellenállás falát és még nem képesek veletek közvetlen összeköttetést fenntartani. Minél magasabb fokra jutnak a szolgálatban, a Gondolatigazítók annál eredményesebben képesek szolgálni. De sohasem tudnak üdvözölni benneteket a húsvér testben ugyanazzal a teljes, rokonszenvező és kifejező szeretettel, mint ahogy majd a lakóvilágokon teszik akkor, ha elmétől elmébe kerültök velük.

110:7.8 (1213.3) A halandólét alatt az anyagi test és elme elválaszt benneteket az Igazítótól és megakadályozza a vele való szabad érintkezést; a halál után, az örök eggyé kapcsolódást követően ti és az Igazító egy lesztek – többé már nem lesztek megkülönböztethető lények – így a mai értelemben vett érintkezésre többé nem lesz szükség.

110:7.9 (1213.4) Bár az Igazító hangja mindig szól bennetek, a legtöbben mégis csak ritkán hallhatjátok meg a földi élet során. A harmadik és a második kört el nem ért emberi lények ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, kivéve a nemes vágy jellemezte pillanatokban, valamely ígéretes helyzetben és valamely előremutató döntés meghozatalát követően.

110:7.10 (1213.5) A beteljesülés tartalékosaként besorolt halandói elme és a bolygófelügyelők közötti kapcsolat kialakítása és megszakítása alatt az emberben lakozó Igazító néha olyan helyzetbe kerül, hogy képes üzenetet továbbítani halandó társának. Nem is olyan régen az Urantián az egyik öntevékeny Igazító ilyen üzenetet küldött emberi társának, aki a beteljesülés tartalékos alakulatának tagja volt. Az üzenetet a következő szavak vezették be: „És most, anélkül, hogy féltőn óvott társamnak, odaadásom tárgyának sérülést okoznék vagy veszélyeztetném őt, továbbá a túlzott mértékű fegyelmezésének és elbátortalanításának szándéka nélkül, jegyezzétek fel számomra a következő kérelmet, melyet őhozzá intézek.” Ezután egy csodálatosan megható és megindító intelem hangzott el. Az Igazító egyebek mellett azt kérte, „hogy emberi társam hűségesebben és őszintén működjön együtt velem, vidámabban viselje ittlétemet, hűségesebben hajtsa végre az általam kidolgozott programot, türelmesebben élje át az általam kiválasztott próbatételeket, állhatatosabban és vidámabban járja az általam kiválasztott utat, legyen szerényebb, amikor azoknak a fejleményeknek ad hitelt, amelyek valójában az én szüntelen tevékenységeimből erednek – e figyelmeztetést adjátok át az alászállásom tárgyát képező embernek. Egy isteni szellem felsőbb odaadását és ragaszkodását adományozom neki. Mondjátok meg továbbá szeretett társamnak, hogy bölcsességgel és erővel fogok működni a legvégsőkig, amikor is az utolsó földi küzdelem véget ér; hű leszek a rám bízott személyiséghez. A továbbélésre buzdítom őt, hogy ne okozzon nekem csalódást, hogy ne fosszon meg attól a jutalomtól, amelyet türelmes és megfeszített küzdelmeim miatt megérdemlek. Személyiségi előrehaladásunk az emberi akarattól függ. Körről körre türelmesen emeltem egyre feljebb ezt az emberi elmét, és bizonyságom van, hogy megszerzem a rendem főnökének jóváhagyását. Körről körre haladok előre a megítéltetésig. Örömmel és nyugtalanság nélkül várom a beteljesülés idejének lélekszámlálását; felkészültem, hogy mindent a Nappalok Elődeinek bíróságai elé tárjak.”

110:7.11 (1214.1) [Közreadta egy orvontoni Független Hírvivő.]